December 20, 2018, 6:50 am
Eltaszítva
Hideg van,hull a hó,bolyongok az utcán,
fázom,éhes vagyok,senki sem figyel rám.
Az emberek készülnek a karácsonyra,
én is ajándék voltam egy pici dobozban.
Tavaly még én voltam gazdám szeme-fénye,
ma már árván csavargok az utcára téve.
Nem értem a bűnöm,mi rosszat tehettem?
Igaz,sokszor hancúroztam önfeledten,
de kölyökkutya voltam,nem tudtam más lenni,
olyan jó volt látni a gazdit nevetni....
Aztán nőttem én is szépen,csendesen,
még mindig fontos volt a játék nekem,
de már vigyáznom kellett az egész családra,
ki lettem hát egy napon az ajtó elé zárva.
Ott sem volt rossz dolgom tudom,hogy szerettek,
vizet hoztak nekem,és meg is etettek,
de nem simított már gazdám erős keze,
kezdtem úgy érezni, el vagyok feledve.
Karácsony reggelén gazdám nem nézett rám
egy dobozba tett,s most itt vagyok az utcán.
Biztos itt felejtett,ő nem így akarta...
És itt a mi házunk! Megtaláltam újra!
Benézek az ablakon,de mi az a fa alatt?
Egy pici kiskutya ide-oda szalad.
Nagyon fáj a szívem a jelenetet nézve,
hát ezt kaptam én a hűségért cserébe.
Elindulok lassan új gazdát keresni,
talán engem is fognak még egyszer szeretni.
De jaj! Mi ez a hurok a nyakamban?
Egy ketrecben vagyok, most már egymagamban.
Sötét van,és hideg az autó belsejében,
de a csillagok ragyognak odafenn az égen.
Megkérem az egyiket,szóljon a gazdámnak,
jöjjön el értem,ne hagyjon bezárva!
Vigyen haza engem csak még egyszer kérem,
hogy vigyázhassak rájuk ugyanúgy,mint régen...
/Kupcsik Csilla Kupcsik ... Sehen Sie mehr
